previous next



424. Dativ bei Substantiven.

Wie wir § 422 gesehen haben, bezieht sich der Dativ nicht wie der Akkusativ und Genetiv auf ein einzelnes Satzglied, sondern auf die ganze Satzsubstanz. Nun aber finden sich in Wirklichkeit Beispiele, in denen der Dativ auf ein einzelnes Substantiv bezogen ist. In einer solchen Verbindung liegt jedoch eine gewisse Härte und Abnormität.1) Am häufigsten tritt dieselbe bei Verbalsubstantiven ein, und dieser Fall ist der mildeste und lässt sich leicht daraus erklären, dass der Grieche bei seiner lebhaften Auffassung den Substantiven die Kraft des entsprechenden Verbs erteilte. Pl. Soph. 252, d πάντα ἀλλήλοις ἐῶμεν δύναμιν ἔχειν ἐπικοινωνίας (κοινωνεῖν ἀλλήλοις § 425, 1). 257, a ἔχει κοινωνίαν ἀλλήλοις τῶν γενῶν φύσις. Vgl. 260, e. Civ. 464, a. 466, c. 444, b ἐπανάστασις μέρους τινὸς τῷ ὅλῳ τῆς ψυχῆς, vgl. Th. 8.21 (ἐπανίστασθαί τινι). 493, d ἐπιδεικνύμενος ποίησιν τινα ἄλλην δημιουργίαν πόλει διακονίαν (διακονεῖν τινί τι). Vgl. Leg. 633, c. Dem. 18.309 τοῖς ἀποδειχθεῖσιν ἐχθροῖς ἐναντιώματα (ἐναντιοῦσθαί τινι). Th. 1.122 ἐπιτειχισμὸς τῇ χώρᾳ (ἐπιτειχίζειν τινί). 4, 23 ἐπιδρομὴ τῷ τειχίσματι (ἐπιτρέχειν τινί). X. A. 7.2.5 διάδοχος Κλεάνδρῳ. Dem. 4.21 (στρατεύεσθαι) ἐκ διαδοχῆς ἀλλήλοις (διαδέχεσθαί τινι). Pl. civ. 401, d εἰς ὁμοιότητά τε καὶ φιλίαν καὶ ξυμφωνίαν τῷ καλῷ λόγῳ ἄγουσα. Phaed. 109, a ὁμοιότης ἑαυτῷ. Phaedr. 253, c εἰς ὁμοιότητα τῷ θεῷ ἄγειν. S. Tr. 668 τῶν σῶν Ἡρακλεῖ δωρημάτων = τῶν ὑπὸ σοῦ . δωρηθέντων. Ar. N. 305 Ch. οὐρανίοις τε θεοῖς δωρήματα. Th. 5.35 τὴν τῶν χωρίων ἀλλήλοις οὐκ ἀπόδοσιν. Aesch. Pr. 612 πυρὸς βροτοῖς δοτῆρ᾽ ὁρᾷς Προμηθέα = δόντα. Pl. leg. 860, e τί συμβουλεύεις ἡμῖν περὶ τῆς νομοθεσίας τῇ τῶν Μαγνήτων πόλει; Pl. apol. 30, d τὴν τοῦ θεοῦ δόσιν ὑμῖν. (Aber Phil. 16, c θεῶν εἰς ἀνθρώπους δόσις.) *w, 458 ἐς δ̓ ἄγαγε κλυτὰ δῶρα ποδώκεϊ Πηλείωνι Geschenke für den P. Euthyphr. 15, a τὰ παρ᾽ ἡμῶν δῶρα τοῖς θεοῖς. Dem. 52.26 δωρεὰς τῇ πόλει. P. Symp. 182d παρακέλευσις τῷ ἐρῶντι παρὰ πάντων θαυμαστή. Euthyphr. 13, d ὑπηρετική τις ἂν εἴη θεοῖς Dienstleistung an die Götter. Ebenso ὑπηρεσία c. dat. Ap. 30, a. Euthyphr. 14, d. Phaed. 88, c εἰς ἀπιστίαν καταβαλεῖν οὐ μόνον τοῖς προειρημένοις λόγοις, ἀλλὰ καὶ εἰς τὰ ὕστερον μέλλοντα ῥηθήσεσθαι, wo man den Wechsel der Konstruktion beachte. X. A. 5.6.29 ἔλεξε δέ, ὅτι ἐν τοῖς ἱεροῖς φαίνοιτό τις δόλος καὶ ἐπιβουλὴ ἐμοί. Th. 1.73 πρέσβευσις ἡμῶν οὐκ ἐς ἀντιλογίαν τοῖς ὑμετέροις ξυμμάχοις ἐγένετο. Aesch. S. 908 διαλλακτῆρι δ̓ οὐκ ἀμεμφία φίλοις sc. ἐστίν, die Freunde sind nicht frei von Vorwürfen gegen den Vermittler. P. Theaet. 168c τῷ ἑταίρῳ σου εἰς βοήθειαν u. so immer b. Pl.2). Hdt. 7.169 ἐπιμέμφεσθε, ὅσα ὑμῖν ἐκ τῶν Μενέλεῳ τιμωρημάτων Μίνως ἔπεμψε μηνίων δακρύματα, ubi v. Baehr (τιμωρεῖν τινι). Lycurg. 63 τῶν συνηγόρων αὐτῷ, ubi v. Maetzner. Dem. 18.41 δὲ ταύτης τῆς πίστεως αὐτῷ συνεργὸς καὶ συναγωνιστής. Th. 6.76 οὐ περὶ τῆς ἐλευθερίας οὔτε οὗτοι (οἱ Ἀθηναῖοι) τῶν Ἑλλήνων, οὔθ᾽ οἱ Ἕλληνες τῆς ἑαυτῶν τῷ Μήδῳ ἀντέστησαν, περὶ δὲ οἱ μὲν (Ἀθηναῖοισφίσιν, ἀλλὰ μὴ ἐκείνῳ καταδουλώσεως, damit die Hellenen sich und nicht dem Meder unterworfen würden (= περὶ τοῦ τοὺς Ἕλληνας σφίσιν, ἀλλὰ μὴ ἐκείνῳ καταδουλωθῆναι).3) Entsprechend im Lat. Cic. de legg. 1. 15, 42 iustitia est obtemperatio scriptis legibus.

Hieran schliesst sich der Gebrauch des Dativs bei Substantiven, die von Adjektiven mit dem Dative abgeleitet sind. Th. 5, 5 ἐχρημάτισε περὶ φιλίας τοῖς Ἀθηναίοις. P. Gorg. 513b εἰ μέλλεις τι γνήσιον ἀπεργάζεσθαι εἰς φιλίαν τῷ Ἀθηναίων δήμῳ. X. Hier. 6, 3 εὔνοιαν ἐμοί, ubi v. Breitenb.(Smyth 1499)

Härter ist der Gebrauch des Dativs bei Substantiven, welche nicht mit Verben, die mit dem Dative verbunden werden, zusammenhängen. Er kann ursprünglich auf einer Verkürzung beruhen; doch kommt diese im einzelnen Falle dem Redenden kaum zum Bewusstsein. So lässt sich z. B. Lysias 19, 22 προσδεῖν ἔφη (sc. τοῦ ἀργυρίου) πρὸς τὸν μισθὸν τοῖς πελτασταῖς ein Partizip oder Verbaladjektiv wie δοτέον, bestimmt für, ergänzen. Vgl. Pl. leg. 847, b. Dem. 3, 20 δι᾽ ἀπορίαν ἐφοδίων τοῖς στρατευομένοις. 4, 28 σιτηρέσιον τῇ δυνάμει ταύτῃ. 53, 29 τροφὰς μητρί. P. Civ. 607a ὕμνους θεοῖς καὶ ἐγκώμια τοῖς ἀγαθοῖς . . παραδεκτέον εἰς πόλιν = ὕμνους θεοῖς κ. ἐγκ. τοῖς ἀγ. πεποιημένα bestimmt für, vgl. Symp. 194, d. Eur. J. T. 388 τὰ Ταντάλου θεοῖσιν (sc. δοθέντα) ἑστιάματα | ἄπιστα κρίνω. Ph. 17 Θήβαισιν εὐίπποις ἄναξ (ὤν), ubi v. Klotz. Or. 363 ἐκ δὲ κυμάτων ναυτίλοισι μάντις (ὤν) ἐξήγγειλέ μοι. Hec. 1267. So auch Aesch. S. 996 f. Ism. ἰὼ ἰὼ κακά. Ant. δώμασι καὶ χθονί. Ism. πρὸ πάντων δ̓ ἐμοί (ὄντα). P. 1022 Chor. τί τόδε λέγεις σεσῳσμένον; Xerx. θησαυρὸν βελέεσσιν receptaculum sagittis, wie im Franz. z. B. le pot au vin u. dgl. Th. 6.18 Νικίου τῶν λόγων ἀπραγμοσύνη καὶ διάστασις τοῖς ϝέοις ἐς τοὺς πρεσβυτέρους Zwiespalt für die Jüngeren (d. i. der Jüngeren) gegen die Älteren. Inschriftlich θυσία τῇ Ἥβῃ καὶ τοῖς ἄλλοις θεοῖς, ἀριστεῖα τῇ θεῷ, γραμματεὺς τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ, ἧλοι ταῖς θύραις, ξύλα καὶ ἄνθρακες τῷ μολύβδῳ für das Blei, d. i. zum Schmelzen des Bleies.4(Smyth 1502)

Auch findet sich die Verbindung eines Substantivs, besonders eines Verbalsubstantivs, meistens in passivem Sinne, mit einem sog. instrumentalen Dative (§ 425, 7). S. OC. 1027 τὰ γὰρ δόλῳ | τῷ μὴ δικαίῳ κτήματ̓ (= κεκτημένα) οὐχὶ σῴζεται. Pl. civ. 397, a ἔσται τούτου λέξις ἅπασα διὰ μιμήσεως φωναῖς τε καὶ σχήμασιν imitatione per voces et gestus facta. Leg. 631, c ἰσχὺς εἴς τε δρόμον καὶ εἰς τὰς ἄλλας πάσας κινήσεις τῷ σώματι, ubi v. Ast et Stallb. 633, b ἐν ταῖς πρὸς ἀλλήλους ταῖς χερσὶ μάχαις. 717, a τοῖς βέλεσιν ἔφεσις. 813, d τὰ περὶ τὸν πόλεμον ἅπαντα τοῖς σώμασι διαπονήματα. 898, b οὐκ ἄν ποτε φανεῖμεν φαῦλοι δημιουργοὶ λόγῳ καλῶν εἰκόνων. Polit. 280, d τὰς κλοπὰς καὶ τὰς βίᾳ πράξεις. Crat. 433, b μὴ ὁμολόγει δήλωμα συλλαβαῖς καὶ γράμμασι πράγματος ὄνομα εἶναι. Pind. J. 2, 13 οὐκ ἀγνῶτ᾽ ἀείδω Ἰσθμίαν ἵπποισι νίκαν. 3, 16 ἴστε μὰν Κλεωνύμου δόξαν παλαιὰν ἅρμασιν.

Anmerk. 1. In vielen Fällen ist die Verbindung des Substantivs mit dem Dative nur scheinbar:

a) Wenn mit dem Substantive ein Adjektiv verbunden ist, dem der Dativ angehört; denn das Adjektiv mit dem Dative lässt sich in einen Satz auflösen. Aesch. Ch. 235 φίλτατον μέλημα δώμασιν πατρός = μ., φίλτατον ὂν δ. π. S. El. 1066 χθονία βροτοῖσι Φάμα, o Fama, die du den Sterblichen bis in die Unterwelt dringst. Eur. Ph. 88 κλεινὸν οἴκοις, Ἀντιγόνη, θάλος πατρί o Spross, der du dem Vater und somit auch dem ganzen Hause Ruhm bringst. Pl. civ. 431, b ἀπόβλεπε πρὸς τὴν νέαν ἡμῖν πόλιν auf den uns neuen Staat, auf den Staat, den wir jetzt aufgestellt haben.

b) In folgenden Stellen bezieht sich der Dativ nicht auf das dabeistehende Substantiv, sondern auf die ganze Satzsubstanz. *e, 546 ὃς τέκετ᾽ Ὀρσίλοχον πολέεσσ᾽ ἄνδρεσσιν ἄνακτα, wofür auch gesagt werden konnte: ὥστε π. . ἄνακτα εἶναι. *n, 450 ὃς πρῶτον Μίνωα τέκε Κρήτῃ ἐπίουρον. Vgl. Hs. th. 326. *k, 341 οὗτός τοι, Διόμηδες, ἀπὸ στρατοῦ ἔρχεται ἀνήρ, | οὐκ οἶδ̓, νήεσσιν ἐπίσκοπος ἡμετέρῃσιν | τινα συλήσων. *d, 24 Ἥρῃ δ̓ οὐκ ἔχαδε στῆθος χόλον. Th. 1.5 οἱ Ἕλληνες ἐτράποντο πρὸς λῃστείαν . . κέρδους τοῦ σφετέρου αὐτῶν ἕνεκα καὶ τοῖς ἀσθενέσι τροφῆς. 3, 24 ἐσπένδοντο ἀναίρεσιν τοῖς νεκροῖς für die Toten. 4, 6 ἐσπάνιζον τροφῆς τοῖς πολλοῖς, ubi v. Poppo. 8, 57 ἢν ἀπορῶσι πολλαῖς ναυσὶ τῆς τροφῆς. 8, 53 εἴ τινα ἐλπίδα ἔχει σωτηρίας τῇ πόλει. 5, 46 εἰ μὴ τὴν ξυμμαχίαν ἀνήσουσι Βοιωτοῖς den B. = zum Nachteile der B. (Dagegen kurz vorher: τὴν Βοιωτῶν ξυμμαχίαν ἀνεῖναι Boeotorum societatem.) Dem. 1.22 εἰς στενὸν κομιδῇ τὰ τῆς τροφῆς τοῖς ξένοις αὐτῷ καταστήσεται. P. Phaed. 62b τόδε γέ μοι δοκεῖ εὖ λέγεσθαι τὸ ἡμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἓν τῶν κτημάτων τοῖς θεοῖς εἶναι die Menschen seien den Göttern eines ihrer Besitztümer. (Dagegen ib. d εὐλόγως ἔχει τὸ ἡμᾶς ἐκείνου [τοῦ θεοῦ] κτήματα εἶναι wir seien Besitztümer der Gottheit.) Hipp. min. 363, b τοῦ σοῦ πατρὸς ἤκουον, ὅτι Ἰλιὰς κάλλιον εἴη ποίημα τῷ Ὁμήρῳ Ὀδύσσεια, die Ilias sei für Homer eine schönere Dichtung (π. τοῦ Ὁμήρου drückt nur aus, die Il. sei eine Dichtung Homers, ohne alle innere Beziehung zu Homer). S. Ant. 571 κακὰς ἐγὼ γυναῖκας υἱέσιν στυγῶ mag ich für meine Söhne nicht. Ai. 717 Αἴας μετανεγνώσθη θυμῶν τ᾽ Ἀτρείδαις μεγάλων τε ϝεικέων. El. 764 τὸ πᾶν δὴ δεσπόταισι τοῖς πάλαι . . ἔφθαρται γένος. So auch bei einer Apposition, auf die zugleich auch das Verb des Satzes zu beziehen ist. *s, 560 αἱ δὲ γυναῖκες | δεῖπνον ἐρίθοισιν λεύκ᾽ ἄλφιτα πολλὰ πάλυνον. Aesch. S. 1014 τούτου . . νεκρὸν | ἔξω βαλεῖν ἄθαπτον ἁρπαγὴν κυσίν.5

c) Hierher gehört auch der Fall, dass der Dativ eines Personalpronomens zwar bei einem Substantive steht, aber auf den ganzen Satz zu beziehen ist, obwohl er oft, besonders bei Herodot, durch seine Stellung die Bedeutung eines possessiven Genetivs zu haben scheint.6) *m, 174 Ἕκτορι γάρ οἱ θυμὸς ἐβούλετο κῦδος ὀρέξαι ihm wollte das Gemüt dem Hektor Ruhm gewähren. Hdt. 1, 1 ἐλθεῖν ἐπὶ τὴν θάλασσαν . . καὶ τοῦ βασιλέος θυγατέρα: τὸ δέ οἱ οὔνομα εἶναι . . Ἰοῦν. 31 οἱ δέ σφι βόες ἐκ τοῦ ἀγροῦ οὐ παρεγίνοντο ἐν ὥρῃ ihre Stiere waren ihr nicht gekommen. 82 μηδὲ τὰς γυναῖκάς σφι χρυσοφορήσειν. Ib. τῶν οἱ συλλοχιτέων διεφθαρμένων quum ei οἱ συλλοχιταὶ perissent. 3, 65 οἱ δὲ ὑμῖν μάγοι κρατέουσι τῶν βασιληίων. 153 τῶν οἱ σιτοφόρων ἡμιόνων μία ἔτεκε. Pl. Theaet. 210, b ταῦτα ἅπαντα μαιευτικὴ ἡμῖν τέχνη ἀνεμιαῖά φησι γεγενῆσθαι. Oft stehen zwei Dative. *m, 334 πάπτηνεν δ̓ ἀνὰ πύργον Ἀχαιῶν, εἴ τιν᾽ ἴδοιτο | ἡγεμόνων, ὅστις οἱ ἀρὴν ἑτάροισιν ἀμύναι der ihm das Verderben seinen Gefährten (von s. G.) abwehre. b, 50 μητέρι μοι μνηστῆρες ἐπέχραον οὐκ ἐθελούσῃder Dat. μοί zeigt den näheren Anteil des Herzens anNitzsch. d, 771 οὐδέ τι οἶδεν, οἱ φόνος υἷι τέτυκται. Hdt. 1.34 μή τί οἱ κρεμάμενον τῷ παιδὶ ἐμπέσῃ. 7, 125 πορευομένῳ δὲ ταύτῃ λέοντές οἱ ἐπεθήκαντο τῇσι σιτοφόροισι καμήλοισι. X. C. 8.4.24 σοὶ δέ, Γωβρύα, δώσω ἄνδρα τῇ θυγατρί. Pl. leg. 624, b τοῦ Μίνω κατὰ τὰς παῤ ἐκείνου φήμας ταῖς πόλεσιν ὑμῖν θέντος τοὺς νόμους.

Anmerk. 2. Ausser dem zuletzt angegebenen Falle ist noch diejenige Verbindung zweier Dative zu bemerken, in welcher der erste Dativ durch den zweiten gleichsam appositionsmässig in irgend einer Beziehung näher bestimmt wird. . Pind. O. 8, 83 ἐνέποι κεν Καλλιμάχῳ λιπαρὸν κόσμον Ὀλυμπίᾳ, ὅν σφι Ζεὺς γένει ὤπασεν ihnen dem Geschlechte = ihrem G. 2, 14 εὔφρων ἄρουραν ἔτι πατρίαν σφίσιν κόμισον λοιπῷ γένει = ihrem künftigen Geschlechte. S. Dissen ad h. l. Eur. M. 991 παισὶν . . ὄλεθρον βιοτᾷ προσάγεις. Hdt. 2.18 μαρτυρέει δέ μοι τῇ γνώμῃ, ὅτι τοσαύτη ἐστὶ Αἴγυπτος, καὶ τὸ Ἄμμωνος χρηστήριον. Pl. Hipp. min. 364, b ὤκνουν ἐπανερέσθαι, . . μή σοι ἐμποδὼν εἴην ἐρωτῶν τῇ ἐπιδείξει. Leg. 918, c πᾶσιν ἐπικουρίαν ταῖς χρείαις ἐξευπορεῖν καὶ ὁμαλότητα ταῖς οὐσίαις, allen (Menschen), nämlich ihren Bedürfnissen und ihrem Vermögen.7Hieran schliessen sich die Beispiele, in denen zwei Dative nach dem σχῆμα καθ̓ ὅλον καὶ μέρος gesetzt sind. S. § 406, 9. (Smyth 1525)

1 Vgl. Rumpel Kasuslehre S. 299.

2 S. Schneider ad Pl. civ. 406, d.

3 Vgl. Matthiä § 390. Hdrf. ad P. Soph. 260c. Stallbaum ad P. Civ. 493d. Leg. 633, c u. s. Schneider ad Pl. civ. 607, a. Haage progr. Luneb. 1836 p. 8.

4 S. Meisterhans a. a. O. S. 170 f. Elisch ϝράτρα τοῖς ϝαλείοις, bei Collitz, Gr. Dial. 1152.

5 Vgl. Matthiä § 389, 9 1. Haage l. d. p. 6.

6 S. Stein zu Hdt. I, 34.

7 Vgl. Matthiä § 389, h. Haage l. d. p. 6 sq.

hide Display Preferences
Greek Display:
Arabic Display:
View by Default:
Browse Bar: