A.“λάσδεο” Theoc.8.84, “λάζευ” Id.15.21, Trag.Adesp.381:—Act., λάζω Achaean acc. to AB1095:—seize, grasp, “ἔγχος” Il.8.389; πέτρον, μάστιγα, ἡνία, 16.734, 5.840, al.; λ. τινὰ ἀγκάς take one in her arms, ib.371; ὀδὰξ λαζοίατο γαῖαν may they bite the dust, 2.418: metaph., πάλιν δ᾽ ὅ γε λάζετο μῦθον he took back, i.e. retracted his speech, 4.357, Od.13.254; also in Ion. Prose, πεφυκὸς νόσους λάζεσθαι disposed to take them, Hp.Loc.Hom.1; ὀδύνη λάζεται [τὸν ἐγκέφαλον] pain seizes or attacks it, Id.Morb.2.20.
2. receive, λαζόμενος τῶν θυομένων πάντων τὰ δέρματα . . SIG1010.4 (Chalcedon), cf. 1011.18 (ibid., iii/ii B. C.).
II. Ep., Ion., also λάζυμαι , “ἐπὶ βουσὶν ἐλάζυτο . . Ἑρμῆν” h.Merc.316; λάζυται τὴν γονήν grasps it, Hp.Mul.1.10, cf.Aret.SD2.13; “φόβος [αὐτὸν] λάζυται” Hp.Morb.2.72, cf. Aret.SD2.12: this form is alone used by Trag. and Com. (exc. in imper. “ἀντιλάζου” E.Or.452), “λάζυσθε” Id.Med.956, Ba.503; “λάζυσθαι” Id.HF943: c. gen., “λάζυσθε κύλικος” Ar.Lys.209 (also in compds. ἀντι-, ἐπι-, προ-, προς-, qq. v.); Boeot. inf. λάδδουσθη (q.v.).