A.break off, “δεσμὸν ἀπορρήξας” Il.6.507, cf. Hdt. 3.32; “ἧκε δ᾽ ἀπορρήξας κορυφὴν ὄρεος” Od.9.481; πνεῦμ᾽ ἀπέρρηξεν βίου snap the thread of life, die, A.Pers.507; ἀ. πνεῦμα, βίον, E.Or.864, IT974, cf. Tr.756; “ἀ. ψυχήν” AP7.313; “τὰ μακρὰ τείχη ἀ. ἀπὸ τῆς τῶν Μεγαρέων πόλεως” Th.4.69; ἀ. τῆς εἰρήνης τὴν ξυμμαχίαν, a phrase of D. censured by Aeschin.3.72; “ἀ. πάνυ τείνουσαι τὸ καλῴδιον” Luc. DMeretr.3.3.
2. causal, ἀ. τὸν θυμόν let one's rage burst forth, D.H.Rh.9.5, cf. Luc.Am.43; burst out with a remark, App.BC2.81: —Pass., “πόλεμος . . ἀπερρήγνυτο ἐς ἔργον” Id.Syr.15.
3. ἀ. ἑαυτόν τινος tear oneself away, break away from, Plu.Marc.27; “τῶν τοῦ πατρὸς ἐπιτηδευμάτων” J.AJ10.3.1; deprive, “τοὺς ἀδελφοὺς τῆς βασιλικῆς ἐλπίδος” Id.BJ1.23.2.
II. Pass., freq. in aor. ἀπερράγην [α^] Hdt.8.19,etc.:pf. “ἀπέρρηγμαι” Ph.2.510; but 3sg. “ἀπορέρηκται” Gal. ap. Orib. 46.21.22:—to be broken off or severed from, ἀπό τιϝος Hdt.l.c., ib.37: abs., to be broken off, severed, Id.2.29, Th.5.10, etc.; break away from one's allegiance, rebel, J.BJ2.14.3.
2. Act., pf. ἀπέρρωγα in Pass. sense, Archil.47, etc.; φωνὴ ἀπερρωγυῖα a broken voice, Hp. Acut.(Sp.)10, Arist.Aud.804b20; “ἀπερρωγώς” broken in character, dissolute, Luc.Pseudol.17; “οἵ γε μὴ τελέως -ότες” Muson.Fr.12p.64H.; absurd, S.E.M.8.165.