A.“δίοιτο” Od.17.317, but mostly inf. δίεσθαι; for δίον v. δείδω):—put to flight, “δηΐους προτὶ ἄστυ δίεσθαι” Il.12.276; [“μητέρα] ἀπὸ μεγάροιο δίεσθαι” Od.20.343; “μή σε . . ἀγρόνδε δίωμαι βάλλων χερμαδίοισι” 21.370; “ὡς δ᾽ ὅτε νεβρὸν . . κύων . . δίηται” Il.22.189; “ἐπεί κ᾽ ἀπὸ ναῦφι μάχην . . δίηται” 16.246; rarely, drive, “ὅς τ᾽ . . ἵππους . . προτὶ ἄστυ δίηται” 15.681; also in A., ἀτίετα διόμεναι λάχη pursuing a dishonoured office, Eu.385 (lyr.); and intr. folld. by Prep., give chase, hunt, ἐπὶ τὸν ὦ διόμεναι ib.357 codd. (ὧδ᾽ ἱέμεναι Ahrens); “μετά με δρόμοισι διόμενοι” Id.Supp.819; f. l. for δίεμαι, Id.Pers.700.
δίω [ι^], Ep. Verb (used also by A. in lyr. passages, v. sub fin.), only pres. and impf. Med. (of which Hom. has subj. δίωμαι, δίηται, δίωνται, opt.