A.“ἔγχεον” E.Cyc.568: pf. Pass. ἐγκέχυ^μαι:—pour in, “ἐν δ᾽ οἶνον ἔχευεν” Od.3.40, 6.77; “μέθυ . . ἐγχείῃ δεπάεσσι” 9.10; “ἔγχεε κέρναις ἔνα καὶ δύο” Alc.41.4; “οἶνον ἐς κύλικα” Hdt.4.70; “ὄξος τ᾽ ἄλειφά τ᾽ ἐγχέας ταὐτῷ κύτει” A.Ag.322; “φάρμακα” X.Cyr.1.3.9; “κἂν οἶνόν μοι μὴ 'γχῃς σὺ πιεῖν” Ar.V.616; ἐγχεῖν alone, fill the cup, “τοῖς νεανίσκοις ἐγχεῖν ἐκέλευε” X.An.4.3.13, cf. Pl.Smp.214a: c. gen., in honour of, “τινός” Call.Epigr.31, AP5.135, 136 (Mel.): also c. dat., “ἔγχει καὶ Κήδωνι” Scol.27; ἐγχεῖν σπονδήν pour in wine for a libation, Ar.Pax1102, Antipho 1.19:—Med., ὕδωρ δ᾽ ἐνεχεύατο πουλύ (with no med. sense) Od.19.387; but in strict sense of Med., pour in wine for oneself, fill one's cup, Ar.V.617; εἰς τὴν χεῖρα ἐγχέασθαι pour [wine] into one's own hand, X.Cyr.1.3.9; “ποτὸν ἐγχεῖσθαι” Id.Smp.2.26.
3. metaph., infuse, instil, in Pass., “πᾶσιν ἡμῖν θανάσιμον -κέχυται τὸ τῆς γενέσεως φάρμακον” Metrod.53; “τὸ δ᾽ αὖ τῆς ἡδονῆς πολὺ πλέον ἐγκεχυμένον” Pl.Phlb.47a.