A.“-σβῶσαι” Herod.5.39:—put out, quench, “κατέσβεσε θεσπιδαὲς πῦρ” Il.21.381, cf. 16.293 (tm.), E. Or.697, etc.: metaph., ἔστιν θάλασσα, τίς δέ νιν κατασβέσει; who shall dry it up? A.Ag.958, cf. Th.584; κ. βοήν, ἔριν, quell noise, strife, S.Aj.1149, OC422; “ἀνομίαν” Critias 25.40 D.; “τὰς ἡδονάς” Pl. Lg.838b; “τὴν δυσχέρειαν” Id.Prt.334c; “τὴν ταραχήν” X.Cyr.5.3.55; “Χολήν” Herod. l. c.; κ. τὰ τραύματα heal them, Luc.DMar.11.1.
II. Pass., fut. -σβήσομαι (v. infr.), with aor. 2 and pf. Act., go out, be quenched, καιόμενον τὸν Χρυσὸν κατασβῆναι (aor. 2) Hdt.4.5; “κατασβεσθῆναι τὴν πυρήν” Id.1.87; ὁ κάνθαρος (i. e. the Sun) “-σβήσεται” PMag.Lend.V.2.18: metaph., “κλαυμάτων πηγαὶ . . κατεσβήκασι” A.Ag. 888; of tumours, “κατέσβη” Hp.Epid.1.1; κατασβεννύμενος, of passion, Pl.R.411c; “κατασβεσθεὶς ταῖς ἐλπίσιν” Plu.2.168f; of the wind, Id.Tim.19.