II. intr., incline to a point, converge, “εἰς ὀξύ” Thphr.Ign.51; “εἰς ἓν κέντρον” Plu.Num.9; “εἰς ταὐτό” Id.2.666c; “πρὸς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν” Plb.3.32.7; διαστρέφεται συννεύουσα ἢ παραλλάσσουσα ἄνω ἢ κάτω, of a broken jaw, Sor.Fract.12; ς. ἔνδον tending inwards, Aret.SA1.7; τῶν πραγμάτων συννενευκότων converged (to a favourable issue), J.BJ4.10.7.
III. invite by beckoning, Thom.Mag. p. 276R.