κα_λός , comp. καλλίων, κάλλιον, nom. pl. καλλίονες, sup. κάλλιστος: beautiful, fair; sometimes
figuratively, λιμήν, ἄνεμος, ζ 263,
Od. 14.253; met., fine,
well, proper, only neut. in Homer, κα_λὸν εἰπεῖν, κα_λὰ ἀγορεύειν, κα_λόν ἐστί
τινι.—Adv., κα_λόν, κα_λά,
καλῶς, Θ 400, Od.
2.63.