A.“γεγωνώς” Il.11.275, al.: 3sg. plpf. (with impf. signf.) “ἐγεγώνειν” 22.34, 23.425, Od.21.368: later, imper. “γέγωνε” A.Pr.195, S.Ph.238, E.Or.1220; subj. “γεγώνω” S.OC213; part. “γεγωνώς” Arist.Pr.904b35, cf. γεγωνός:—from pres. *γεγώνω Hom. has inf. “γεγωνέμεν” Il.8.223, 11.6, 3sg. impf. ἐγέγωνεν (v.l. γέγωνεν) 14.469:—from pres. *γεγωνέω come inf. “γεγωνεῖν” 12.337, Pi.P.9.3, A.Pr.523, Pl.Hp.Ma.292d: impf. “ἐγεγώνευν” Od.17.161, “γεγώνευν” 9.47: after Hom., 3sg. “γεγωνεῖ” Arist.de An.420a1, Pr. 917b21: impf. “-είτω” X.Cyn.6.24; part. “γεγωνέοντες” Michel 1383B (Chios): fut. “γεγωνήσω” E.Ion696 (lyr.): aor.inf. “γεγωνῆσαι” A.Pr.990, part. “-ήσας” D.C.68.3; cf. γεγωνητέον, γεγωνίσκω:—shout so as to make oneself heard, “κώκυσεν . . γέγωνέ τε πᾶν κατὰ ἄστυ” Il.24.703; “ἐβόησε, γέγωνέ τε πᾶσι θεοῖσι” Od.8.305: in pres. sense, ὅσσον τε γέγωνε βοήσας as far as [a man] can make himself heard by shouting, Od.6.294 (also in past sense, 5.400, al.); “οὔ πώς οἱ ἔην βώσαντι γεγωνεῖν” Il.12.337; ἀδηνέως γεγωνέοντες Michel l.c.; make one's voice carry, πολλῷ πλέον γεγωνεῖν (Cobet for ἢ ἀγνοεῖν)“ ἔστι νύκτωρ ἢ μεθ᾽ ἡμέραν” Antipho 5.44; “πορρωτέρω ὁ αὐτὸς τῇ αὐτῇ φωνῇ γεγωνεῖ μετ᾽ ἄλλων ᾁδων καὶ βοῶν ἢ μόνος” Arist.Pr.917b21: c. dat. pers., cry out to, “ἐγεγώνει . . Πουλυδάμαντι” Il.14.469, etc.; “θεοῖσι μετ᾽ ἀθανάτοισι γεγώνευν” Od.12.370; make oneself heard by a person, “οὐδέν σοι μᾶλλον γεγωνεῖν δύναμαι ἢ εἴ μοι παρεκάθησο λίθος” Pl.Hp.Ma.292d.
b. speak articulately, opp. to mere sound, “ὁ ἀὴρ οὐ γεγωνεῖ” Arist.de An.420a1; “οὐ δύνανται γεγωνεῖν . . ἀλλὰ μόνον φωνοῦσιν” Id.Aud.804b24.
2. c. acc. pers., sing, celebrate, Pi.P.9.3.