A.“ὠστιοῦμαι” Ar. Ach.24:—Pass., Frequentat. of ὠθέομαι, to push and be pushed about, mostly c. dat. pers., to jostle with another, jostle him and be jostled by him, “ὠστιεῖ Κλεονύμῳ” Ar.Ach.844; “δούλαισιν ὠστιζομένη” Id.Lys.330(lyr.); “ὠστιοῦνται . . ἀλλήλοισι περὶ πρώτου ξύλου” Id.Ach. 24: abs., ἐς τὴν προεδρίαν πᾶς ἀνὴρ ὠστίζεται jostles for the first seat, ib.42, cf. Pl.330; so, Comically, τῶν . . πλακούντων ὠστιζομένων περὶ τὴν γνάθον TeleclId.1.13.
ὠσ-τίζομαι , fut. Att.