A.“ῥέψω” Hdt.7.139, Paus.9.37.8: aor. “ἔρρεψα” Hp. Art.38,48, Pl.Phlb.46e; poet. “ἔρεψα” Cerc.4.32:—turn the scale, sink, ἐτίταινε τάλαντα, ἕλκε δὲ μέσσα λαβών, ῥέπε δ᾽ αἴσιμον ἦμαρ Ἀχαιῶν, implying defeat and death, Il.8.72; “ῥέπε δ᾽ Ἕκτορος αἴσιμον ἦμαρ” 22.212; “τὸ τοῦδέ γ᾽ αὖ ῥέπει” Ar.Ra.1393; “τοῦ ταλάντου τὸ ῥέπον κάτω βαδίζει τὸ δὲ κενὸν πρὸς τὸν Δία” Id.Fr.488.4, cf. Cerc. l.c.; “τὸ μὲν κάτω ῥέπον . ., βαρύ: τὸ δὲ ἄνω, κοῦφον” Pl.Just.373e; ἀεὶ τοὐναντίον ῥ. Id.R.550e, cf. Archim.Aequil.1 Praef.
2. more generally, of things, incline one way or the other, ὅ τι πολλᾷ ῥέποι what is always shifling, never steady, Pi.O.8.23; βλεμμάτων ῥέπει βολή inclines downward, falls, of a young girl's eye, A.Fr.242; ὕπνος ἐπὶ γλεφάροις ῥέπων sleep falling upon the eyes, Pi.P.9.25; ἐς τὸ λορδόν, κυφόν, Hp.Art.48; “ῥ. πρὸς τὴν γῆν” Arist.PA686a32, etc.
3. of one of two contending parties, preponderate, prevail, “ἐπὶ ὁκότερα [οἱ Ἀθηναῖοι] ἐτράποντο, ταῦτα ῥέψειν ἔμελλε” Hdt.7.139; μοι σκοπουμένῳ ἔρρεψε δεῖν on consideration [the opinion] that it was necessary prevailed, Pl.Ep.328b; “ἠθῶν . ., ἃ ἂν ὥσπερ ῥέψαντα τἄλλα ἐφελκύσηται” Id.R.544e.
4. of persons, εὖ ῥέπει θεός is favourably inclined, A.Th.21; ἐπὶ τὸ πρηνές the doctor should incline towards (prefer) pronation, Hp.Fract.1 (unless in signf. 2, the subject being τὴν χεῖρα)“; ῥ. ἐπὶ τὸ πείθεσθαι” Isoc.15.4; “ἐπὶ τὸ λῆμμα” D.18.298; “πρὸς τὴν ἀνδρείαν” Pl.Plt.308a, cf. Lg.802e; also “ῥ. ταῖς γνώμαις ἐπὶ τοὺς Ῥοδίους” Plb.33.16.2; “εἴς τινα” Luc.Bis Acc.6; but νομίζων τούτους πλεῖστον ῥέπειν ἐπὶ τὸ ἀγαθὸν τῇ πόλει avail most, have the greatest influence, X.Lac.4.1, cf. Isyll.24; so also “εἰς ἕν τι αἱ ἐπιθυμίαι σφόδρα ῥέπουσιν” Pl.R.485d, cf. Phlb.46e; ῥ. πρὸς [τὴν ἡδονήν] Arist.EN1172a31; “ῥ. πρὸς τὴν ὀλιγαρχίαν” Id.Pol.1293b20.
5. ῥ. εἴς τινα fall to, be directed towards, “τὸ μητρὸς ἔς δέ μοι ῥέπει στέργηθρον” A.Ch.240; τοὔργον εἰς ἐμὲ ῥέπον that this deed points to me, S.OT 847.
6. of events, fall, happen, in a certain way, “φιλεῖ τοῦτο μὴ ταύτῃ ῥέπειν” Id.Ant.722; τῇδε or ἐκείνῃ ῥ. Pl.Lg.862c, Ti.79e; ῥ. εἴς τι turn or come to something, “συμφορὰν . . κακῶν ῥέπουσαν ἐς τὰ μάσσονα” A.Pers.440; τὸ μηδὲν εἰς οὐδὲν ῥ. naught comes to naught, E.Fr. 532; ὁ χρησμὸς ἐς τοῦτο ῥ. Ar.Pl.51; ὁ γρῖφος ἐνταῦθα ῥ. Antiph.124.11.
II. trans., cause the scale to incline one way or the other, only in compds. ἐπιρρέπω, καταρρέπω, exc. that A. uses the Pass., τῶνδ᾽ ἐξ ἴσου ῥεπομένων being equally balanced, Supp.405 (lyr.):—in B.16.25, ὅ τι μὲν ἐκ θεῶν μοῖρα παγκρατὴς ἄμμι κατένευσε καὶ Δίκας ῥέπει τάλαντον, ῥ. is prob. intrans. (sc. ἐπ᾽ αὐτό). (Perh. cogn. with Lith. virpti 'quiver'.)