[6]
μὴ τοίνυν μέλλωμεν, ἔφη, ὦ
Τόξαρι, ὁ Ἀνάχαρσις, ἀλλά με λαβὼν ἄγε παρ᾽ αὐτόν
ἀτὰρ ἐκεῖνο δέδια, μὴ δυσπρόσοδος καὶ ἐν παρέργῳ θῆται
σου τὴν ἔντευξιν τὴν ὑπὲρ ἡμῶν. εὐφήμει, ἦ δ᾽ ὅς, ἐκείνῳ
τὰ μέγιστα χαριεῖσθαί μοι δοκῶ ἀφορμὴν παρασχὼν
τῆς ἐς ξένον ἄνδρα εὐποιίας. ἕπου μόνον: εἴσῃ γὰρ ὅση
πρὸς τὸν Ξένιον ἡ αἰδὼς καὶ ἡ ἄλλη ἐπιείκεια καὶ χρηστότης.
μᾶλλον δὲ κατὰ δαίμονα οὗτος αὐτὸς ἡμῖν πρόσεισιν,
ὁ ἐπὶ συννοίας, ὁ λαλῶν ἑαυτῷ: καὶ ἅμα προσειπὼν
τὸν Σόλωνα, Τοῦτό σοι, ἔφη, δῶρον μέγιστον
ἥκω ἄγων, ξένον ἄνδρα φιλίας δεόμενον.
This text is part of:
Click on a word to bring up parses, dictionary entries, and frequency statistics
This work is licensed under a
Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 United States License.
An XML version of this text is available for download, with the additional restriction that you offer Perseus any modifications you make. Perseus provides credit for all accepted changes, storing new additions in a versioning system.