A.“μολοῦμαι” A.Pr.689 (lyr.), S.OC1742 (lyr.): aor. 2 “ἔμολον” Pi.O.14.18, etc., Ep. μόλον (ἐκ-, προ-) Il.11.604, Od. 15.468, freq. in Trag., also Dor. (as aor. of pres. ἕρπω 'go') IG4.952.14 (Epid.), SIG558.26 (Ithaca), and sts. in Prose, X.An.7.1.33, Plb.30.9.5, Plu.Cleom.38; imper. “μόλε” Cratin.111: pf. “μέμβλωκα” Od.17.190, E.Rh.629; part. “-κώς” Call.Aet.1.1.7 (cf. βέβλωκεν: ἠρεμεῖ, φύεται, Hsch.): later fut. βλάξω (κατα-) Lyc.1068: aor.1 “ἔβλωξα” Id.448, 1327: aor. 2 ἔβλω: ᾤχετο, Hsch., cf. μολέω:—go or come, mostly Poet. in aor. 2, “δεῦρο μολόντες” Od.3.44; μολοῦσα ποτὶ μέγαρ᾽ ll.6.286; of Time, “πρὶν δωδεκάτη μόλῃ ἠώς” 24.781; μέμβλωκε μάλιστα ἦμαρ has passed, Od.17.190; “ὅτε τὸ κύριον μόλῃ” A.Ag.766 (lyr.): freq. with Preps., μολεῖν εἰς οἴκους, ἐπὶ δόμον, S.OT1010, E.Or.176 (lyr.); “πρὸς χθόνα” S.Ph.479; ἀπὸ Στρυμόνος, ἐκ Διός, A.Ag.192 (lyr.), Pr.667; “κατὰ γαίας” E.Alc. 107 (lyr.): c. acc. only, “ἔμολεν Ἥρας λαόν” Pi.N.10.36; “γῆν μολόντες Ἑλλάδα” A. Pers.809, cf. Ag.968, Supp.239, S.Ph.1332, E.Rh.289; πρὶν φάος μολεῖν χθόνα ib.223; “ἥβης τέλος μ.” Id.Med.921, cf. IT1421: c. dat. pers., “μηδέ μοι . . θάνατος μόλοι” Sol.21, cf. S.OC70, Ant.233, etc.; δι᾽ ἔχθρας μ. τινί, διὰ μάχης μολεῖν τινί, E.Ph.479, IA1392; εἰς ὕποπτα μ. τινί, = ὑποπτεύειν τινά, Id.El.345.—Rare in Prose (v. supr.); used by Ar. only in lyr. (Av.404, Th.1146, 1155, al.), or in the mouth of a Laconian, Id.Lys.984, cf. Plu.2.220e, 225d (both from Apophth.Lac.).
βλώσκω , Nic. Th.450, (κατα-, προ-) Od.16.466, 21.239: fut.