1.“Ματρί, τὰν κοῦραι παρ᾽ ἐμὸν πρόθυρον σὺν Πανὶ μέλπονται θαμὰ σεμνὰν θεὸν ἐννύχιαι” P. 3.78 “ὦ Πάν, Ἀρκαδίας μεδέων καὶ σεμνῶν ἀδύτων φύλαξ, — Ματρὸς μεγάλας ὀπαδε, σεμνᾶν Χαρίτων μέλημα τερπνόν” fr. 95. “ὦ μάκαρ, ὅν τε μεγάλας θεοῦ κύνα παντοδαπὸν καλέοισιν Ὀλύμπιοι” (sc. “Πάν”: v. Comment. Stephani in Aristot., Rhet. 1401^{a} 31, p. 304, 3 Rabe, cf. Comment. Anonymi, p. 148, 30 Rabe) fr. 96. test., “Σ” Theocrit., 5. 14b: “φησὶ δὲ καὶ Πίνδαρος τῶν ἁλιέων αὐτὸν” (= “Πᾶνα”) “φροντίζειν” i. e. under his cult title “Πὰν ἄκτιος” fr. 98. Ael. Aristid., 2. 331 Keil: “τὸν Πᾶνα, χορευτὴν τελεώτατον θεῶν ὄντα, ὡς Πίνδαρος τε ὑμνεῖ” (verba “χορευτὰν — θεῶν” Pindaro tribuit Schr.) fr. 99. “Σ” Bern. Verg. Georg., 1. 17: Pana Pindarus e Mercurio et Penelopa in Lycaeo monte editum scribit (timpanaro, Stud. Urbin. (1957), pp. 184sqq.: ex Apolline et Penelopa, codd.) fr. 100.
Πά̂ν the god Pan.