κέλευθος , pl. κέλευθοι, oftener κέλευθα: path, way;
ἀνέμων λαυψηρὰ κέλευθα, κελεύθους,
Od. 5.383;
ὑγρά, ἰχθυόεντα κέλευθα, of the paths of air and of the
sea; of a journey, Od. 10.539
; κέλευθον πρήσσειν, τιθέναι, θέσθαι,
γεφυ_ροῦν, of making a way over a ditch, Il. 15.357
; νυκτός τε καὶ ἤματος κέλευθοι,
‘outgoings of night and day,’ Od. 10.86; met., θεῶν
ἀπόεικε κελεύθου, ‘cease from walking heavenly
ways,’ Il.
3.406.