κυνέω , ipf. κύνεον, κύνει, aor. ἔκυσα, κύ(ς)σε, inf. κύσσαι: kiss;
κύσσε δέ μιν κεφαλήν τε καὶ ἄμφω φᾶεα
κα_λὰ | χει_ράς τ᾽
ἀμφοτέρα_ς (this shows the range of the word), Od. 16.15, cf. Od. 17.39
; ἄρουραν, his native soil, Od. 13.354.