A.the object by which one swears, as the Styx among the gods, “Στυγὸς ὕδωρ, ὅς τε μέγιστος ὅ. δεινότατός τε πέλει μακάρεσσι θεοῖσι” Il. 15.38, cf. 2.755, Hes.Th.400,784,805, h.Cer.259, Arist.Metaph.983b31 ; or as Zeus among mortals, Pi.P.4.167 ; so of things, “ὅρκον δ᾽ ἐνοσφίσθης μέγαν, ἅλας τε καὶ τράπεζαν” Archil.96 ; “οἷς ἦν μέγιστος ὅ . .. κύων, ἔπειτα χήν” Cratin.231, cf. Placit.1.3.8 : hence,
2. oath, mostly with epith. μέγας, καρτερός, Hom. (v. infr.), etc. ; θεῶν ὅ. an oath by the gods, Od.2.377; “μακάρων ὅ.” 10.299, cf. S.OT647, E.Hipp. 657 ; “ὅ. ἐκ θεῶν μέγας” A.Ag.1284 ; “ὅ. κατὰ τῶν . . ὀφθαλμῶν” Aeschin.2.153 ; ὅ. πλατύς a firm-based oath, Emp.30.3 ; ὅρκον ὀμόσαι swear an oath, “ὄμοσέν τε τελεύτησέν τε τὸν ὅ.” Od.2.378, etc. ; ὅ. ἀπώμνυ ib.377, cf. 10.381 ; “ἐπὶ δ᾽ ὅρκον ὀμεῖται” Hes.Op.194 ; “κατομόσαι” E.IT790; ὅ. ἐπιορκῆσαι take a false oath, Aeschin.1.115, etc. ; ὅρκου προστεθέντος when an oath is added, S.Fr.472, cf. El.47 ; δαίμονι τῷ Πλεισθενιδῶν ὅρκους θεμένη having made a sworn compact with . . , A.Ag.1570 (anap.) ; “ὅ. ἀλλήλοις ποιοῦνται οἱ μὲν ἔφοροι ὑπὲρ τῆς πόλεως, βασιλεὺς δ᾽ ὑπὲρ ἑαυτοῦ” X.Lac.15.7 ; “ὅρκους συνῆψαν” E.Ph.1241, etc. ; of the person demanding the oath, ὅ. ἑλέσθαι τινός or τινί take it of him, i.e. make him swear, Od.4.746, Il.22.119 ; ὅρκους ἐπελάσαι and προσάγειν τινί lay oath upon a man, put him on his oath, Hdt.1.146, 6.62,74 ; τὸν ὅ . . . ἐπάγειν . . Ὀποντίοις readminister the oath, IG9(1).334.12 (Locr., v B. C.) ; ὅρκους δοὺς καὶ δεξάμενος after tendering his oath to them and accepting theirs, Hdt.6.23, cf. IG12.52.18, A.Eu. 429, Ar.Ra.589, D.39.3 and 4 ; so “ὅρκον διδόναι καὶ λαμβάνειν” Arist. Rh.1377a7, 8 ; ἀποδοῦναι take it oneself, D.19.318, Aeschin.3.74 ; ἀπολαμβάνειν administer or tender it, D.5.9, 18.25 ; ὅρκους καὶ πίστιν ἀλλήλοις δότε swear to one another, Ar.Lys.1185, cf. And.1.107 ; ὅρκοις καταλαβὼν τὰ τέλη having bound the authorities by oaths, Th. 4.86 ; “ὅρκοις κατειλημμένους” Id.1.9 ; ὅρκῳ ἐμμένειν abide by it, E. Med.754 ; “ὅ. τηρεῖν” Democr.239 ; “παραβαίνειν” E.Fr.286.7, Ar.Av. 332, D.19.318 ; “ἐκβάντι τῶν ὅ.” Pl.Smp.183b; “ἐκλιπεῖν” E.Supp.1194 ; “συγχέαι” Id.Hipp.1063 ; “ἐμπεδοῦν” X.An.3.2.10: after ὅρκος aor., pres., or fut. inf. may refer to fut. time, “ὤμοσα καρτερὸν ὅ., μὴ . . ἀναφῆναι” Od.4.253 ; ἐμεῦ δ᾽ ἕλετο μέγαν ὅ., μὴ πρὶν σοὶ ἐρέειν ib.746 ; “ὅρκους ἔδοσαν καὶ ἔλαβον, ἀποδοῦναι . . , Ἀθηναίους δὲ μὴ πολεμεῖν . . ” X.HG1.3.9 : with Preps., “οὐκ αὔτως . . , ἀλλὰ σὺν ὅρκῳ” Od.14.151 ; “σὺν θεῶν ὅρκῳ” X.Cyr.2.3.12 ; εἶπαι ἐπ᾽ ὅρκου say on oath, Hdt.9.11; “κατὰ τοὺς ὅ.” X.HG5.4.54; opp. “παρ᾽ ὅρκον” Pi.O.13.83; “παρὰ τοὺς ὅ.” X.An.2.5.41: prov., “ὅρκους ἐγὼ γυναικὸς εἰς ὕδωρ γράφω” S.Fr.811; parodied by Philonid. 7 ὅρκους δὲ μοιχῶν εἰς τέφραν . . γράφω, cf. Xenarch.6, Men. Mon.25.