A.fit for holding together, “ἡ τῶν ὅλων ς. αἰτία” Arist.Mu.397b9; τὸ ς. Plu.2.735f; τὸ ἐν ἑνὶ πάντων ς. Jul.Or.4.135c; “ς. τόνος” Plu.2.946c; ς. αἴτιον, in Stoic Philos., οὗ παρόντος μένει τὸ ἀποτέλεσμα καὶ αἰρομένου αἴρεται, Stoic.2.121, cf. 273; ς. αἰτία ib.144; “ς. αἴτιον νοσήματος” Gal.15.111; “ς. δύναμις” Id.7.525, cf. 1.85, 9.2, Sor.2.3; τὰ ς. τῶν λόγων the essence of the argument, A.D. Adv.141.21; τὸ -κώτατον δόγμα the most essential . . , Ph.1.283; -κώτατα the most essential doctrines, Iamb.VP32.226; “-κώτατον κεφάλαιον” Vett.Val.172.28; ς. τᾶς σωφροσύνας Phintys ap.Stob.4.23.61 (Sup.); of the soul, ς. ἑαυτῆς self-maintaining, Hierocl.p.29 A.; v. συνακτικός 1.1.
2. firmly gripping, of wrestlers, Philostr.Gym. 38.