αὐτοὺς τὸ μηκέθ᾽ οἵους τ᾽ εἶναι ταύτης ὁντινοῦν ἀξιῶσαι: [p. 652]
ἡμῖν δὲ δι᾽ αὐτῆς ταύτης τὰ κράτιστα παρὰ πάντων μετὰ
τοὺς θεοὺς ἀπαντᾷ, οὐ μόνον ἃ καθ᾽ ἡμῶν ἐστιν ἀτεχνῶς,
τούτοις μηδ᾽ ὁπωστιοῦν ἡμᾶς χρῆσθαι προσῆκεν, ἀλλὰ
καὶ τὸν ταῦτ᾽ εἰργασμένον κολάζειν τε καὶ μισεῖν καὶ τῆς
πόλεως ὥσπερ τινὰ κῆρα παντάπασιν ἐξελαύνειν. δεῖ γάρ
που δυοῖν θάτερον, μᾶλλον δὲ πᾶσα ἀνάγκη: εἰ μὲν ἡμῶν
αὐτῶν ὡς ἀληθῶς ποιούμεθα λόγον, μηδένα τούτου τὸ
παράπαν λόγον ποιεῖσθαι, μᾶλλον δ᾽ ὅπως αὐτίκα πεπαύσεται πάντα ποιεῖσθαι λόγον: εἰ δ᾽ ὅπως κύριος ἔσται:
τοῦτο δ᾽ ἀπείη. ποιησόμεθα λόγον, δόξομεν εὖ οἶδα πᾶσιν, ἡμῶν μὲν αὐτῶν οὐδ᾽ ὁντινοῦν λόγον ποιεῖσθαι, τοῦ
This text is part of:
Search the Perseus Catalog for:
Click on a word to bring up parses, dictionary entries, and frequency statistics
This work is licensed under a
Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 United States License.
An XML version of this text is available for download, with the additional restriction that you offer Perseus any modifications you make. Perseus provides credit for all accepted changes, storing new additions in a versioning system.