Fourth Interlude
ἀναθορυβῆσαι. Cp.
Protag. 334 C
εἰπόντος οὖν ταῦτα αὐτοῦ οἱ παρόντες ἀνεθορύβησαν ὡς
εὖ λέγοι:
Euthyd. 276
B; Cic.
Sen. 18. 64 a cuncto consessu plausus multiplex datus.
πρεπόντως...τῷ θεῷ. Cp.
Laws 699 D
εἴρηκας σαυτῷ τε καὶ τῇ πατρίδι πρεπόντως.
ὦ παῖ Ἀκουμενοῦ. Observe the
mock-solemnity of this mode of address: cp.
172 A,
214 B. Socrates addresses Eryx. with allusion to
his language in
193 E (
εἰ μὴ
ξυνῄδη κτλ.).
ἀδεὲς...δέος δεδιέναι. Schol.
ἀδεὲς δέος: ἐπὶ τῶν τὰ μὴ ἄξια φόβου δεδιότων. ὅμοιον
τούτῳ καὶ τὸ ψοφοδεὴς ἄνθρωπος (
Phaedrus 257 D). Observe how Socr. here, in caricature of
Agathon's style (e.g.
197 D), combines in one phrase
the
figura etymologica and the figure
oxymoron: cp. Eur.
I. T. 216
νύμφαν
δύσνυμφον: ib. 566
χάριν ἄχαριν:
id. Hel. 690
γάμον ἄγαμον.
ἃ νῦν δὴ ἔλεγον. The reference is to
194 A.